VITALITÁS MAGAZIN

Szorgos év van előttünk

A tavalyi évben is a Budapesti Állat- és Növénykert volt az ország egyik legnépszerűbb látványossága. Közel egymillió érdeklődő – nemcsak budapestiek – látogatta meg a több mint 152 éves intézményt, amely történelmének egyik legnagyobb megújulásán megy keresztül. Az intézményt immáron több mint 25 éve vezető Persányi  Miklóst kérdeztük az elmúlt év eredményeiről és az idei év terveiről.

Ha a látogatók szempontjából kellene értékelnie a tavalyi évet, akkor mik a legfontosabb változások, amelyek az érkezőket fogadják?
Nehéz választani, mert nagyon sok fejlesztés készült el a tavalyi évben. Májusban megnyílt a Holnemvolt Vár, amivel egycsapásra ötödével, 12 hektárra bővült a látogatók által bejárható terület. Ez az állatkerti játszópark elsősorban a kisgyermekes családokat várja, játékos mesékkel, mesés állatokkal, élmények sokaságával.
Az állatsimogatók, a Hetedhét Palota, a Titok­pince, és a Varázs­padlás mellett a régi vurstli hangulatát is megőriztük a felújított ikonikus Schäftner-féle körhinta mellett. Az új vendéglátóhelyekkel, babaszobákkal, mosdókkal nagyot javult a látogatók komfortja is. És persze itt van az egyik személyes kedvencem, a Tengerimalac Város is.

Miért tengerimalacok a kedvencek?
A tengerimalacok végtelenül kedves állatok és egyszerű róluk gondoskodni, egy kisgyermeknek is ideális háziállat lehet. De más kistestű állatokra is gondoltunk, ezért nyílt meg a Sünispotály, ahol a látogatók figyelemmel kísérhetik a mentett állatok gyógyítását, nevelését.
Sok ilyen állat érkezik az Állatkertbe?
Tavaly 1800 példány, de volt már kétezer fölött is a számuk.

Bővebben: Szorgos év van előttünk

Az új szesztörvény alapelvei

Írta: Varga István dr. egyetemi magántanár.
A szesztörvény tervezetének, melyet a kormány a múlt hó közepe táján elkészített, van egy konkrét része, melyről vitatkozni lehet és van egy elvi része, melyet fenntartása nélkül üdvözölhetünk. Mi a gazdasági irányú törvények elvi részét mindig fontosabbnak tartjuk, mert ez szolgál alapjául a konkrét intézkedéseknek.
A Világgazdasági Szemlében mi már ismételten utaltunk arra, hogy a szeszipar rendszerint azt szokta hirdetni, hogy a szeszipari érdekeltségnek szerzett joga van a szesztermelésre, még pedig oly mértékben, hogy minden szeszkategóriában részesednie kell. A szeszipari érdekeltség szerint ez így van megírva s jogtalanság és jogfosztás, ha a kormányhatóság ezen bárminő változást eszközöl.
Mi a magunk részéről ebben a tekintetben mindig az ellenkező álláspontot foglaltuk el. Mert a mi véleményünk szerint a kormány­nak, mihelyt valamely termelési ágat a szabadverseny forgatagából kivon és monopóliumot létesít, jogában áll a monopóliumban való részvételben rejlő nemzeti ajándékot annak adni, akinek akarja. Az a tény, hogy eddig a nemzeti ajándéknak legnagyobb részét a szeszipari érdekeltségnek juttatta, nem vonja maga után azt, hogy ezentúl is mindig neki kell azt juttatni. Sőt ellenkezőleg. Ha eddig te kaptad a monopóliumot, illendő, hogy ezentúl más kapjon belőle. Ezt követeli a jövedelmek he­lyesebb megosztására irányuló időszerű gaz­dasági és szociális követelmény.

Ha nem a szabad versenyben kialakuló árak diktálják a hasznot, hanem ezt valósággal a kormány ajándékozza, akkor csak helyeselni lehet, ha a kormány arra az álláspontra helyez­kedik, hogy a tavalyi ajándék nem prejudikál az idei ajándéknak. Jogfosztásról tehát ebben a vonatkozásban komolyan beszélni sem le­het.
A kormány javaslatának ez a helyes elvi álláspontja.
Ami már most a konkrét javaslatot illeti, ez az ipari és mezőgazdasági érdekeltségek mellett harmadik tényezőnek a szeszgyártás­nál a bor- és pálinkafőző érdekeltséget ismeri el. Az ipari szeszgyáraktól elvett keretnek egy részét a mezőgazdasági érdekeltségnek adja a kormány, a másik részét pedig a bor- és gyümölcsérdekeltségnek juttatja, úgyhogy az ipari szeszgyárak ezentúl kapacitásuknak csak 15 százalékáig tudnak majd szeszt termelni.

Lényeges az, hogy a mezőgazdasági érdekeltség 10 százalékkal magasabb áron tudja értékesíteni az általa termelt szeszt, mint az ipar, viszont a bor- és gyümölcsérdekeltség 3.2-szeres áron. Az elv, amely ebben a diffe­renciálódásban kifejezésre jut, hivatva van arra, hogy szerepet játszon a magyar gazda­sági politikában. Ha a kormány a gazdákat előnyben akarja részesíteni, magas szeszárakat engedélyez a fogyasztók terhére. Ez fájdal­mas lehet a fogyasztókra nézve. De miért kel­lene hasonló előnyben részesíteni a gyárosokat is mintha valóságos sziámi ikrekről volna szó. Miért kellene a fogyasztókat érzékenyen meg­terhelni pl. a milliomos Krausz-Moskovitsok javára is, mikor ők már eleget kerestek? Elég a fogyasztást csak annyira megterhelni, amennyire a támogatandó gazdaközönség javára múlhatatlanul szükségesnek látszik. Ilyen példákat halmozni lehetne. De maradjunk a tárgynál.
Mindenképp helyes volt tehát, hogy Matolcsy klasszikus szeszcikkében az imént jel­zett differenciálódást jelezte fontos követel­mény gyanánt. Ma még mindig kérdéses, hogy ez a differenciálódás minden tekintetben ki­elégíti-e az érdekeltek jogos kívánságait.

Bővebben: Az új szesztörvény alapelvei

Egymásra nézve

Társaink a tengerimalacoktól a csimpánzokig
Minden olvasónak meleg szívvel ajánlhatjuk, aki szeretettel és érdeklődéssel fordul a négylábúak felé – hiszen egy állat barátsága és gazdája iránti bizalma és szeretete néha megrendítő. De mit is jelent a négylábúak szeretete, hűsége? Az állatok vajon tudattal rendelkező lények-e? Csányi Vilmos, a kiváló etológus szerint a magasan szervezett idegrendszerű állatban „van ott valaki”. Prof. Dr. Persányi Miklós ugyanakkor drámai módon teszi fel a kérdést: vajon meddig? A kötetben értekezik, gondolkodik – gondolkodtat –, és mesél olvasóinak Csányi Vilmos, Prof. Dr. Persányi Miklós és Popper Péter.
Prof. Dr. Persányi Miklós, a Budapesti Állat- és Növénykert főigazgatója megejtő vallomással kezdi „Urbanizált vadvilág a petkorszakban – A tengerimalacoktól az ökológiai lábnyomokig” című írását:

 „A tengeri malaccal kezdődött minden. Városi lakásban nem lesz semmiféle állat – mondta véglegesen és hajthatatlanul édesapám egészen addig, amíg egy szép nyári vasárnapon meg nem jelentem egy papírdobozzal, benne a később Picikének elnevezett rágcsálóval, aki eztán hét évig a család tagja lett.  Akkoriban ugyanis dísznövényeket és kisállatokat lehetett nyerni az állatkerti gyerekvetélkedőkön, és nekem, aki minden szabad percemet az Állatkertben töltöttem, ami ott ki volt írva, azt betéve fújtam, természetes volt, hogy minden ilyen versenybe be kell neveznem. Így aztán a szülői szigor azon tört meg, hogy nem lehetett egy 12 éves kisfiúnak, akire szülei kellő büszkeséggel tekintenek, azt mondani, hogy a nehéz küzdelemben megszerzett díjat pedig vigye vissza.  Ráadásul a vetélkedő nem ért véget, és újabb nyeremények álltak a házhoz…
Picikét további tengeri malacok is követték, mert a tengeri malac a gyermeknek való ideális háziállat”….
….”Az egyik legelső rajongójuk I. Erzsébet angol királynő volt, de a picikék iránti vonzalom azóta milliókat ért el. De szerintem egyetlen állatkertből sem hiányozhatnak, mert ők igazi kollektív lények, akiknek valódi természete csakis nagy csoportban ismerhető meg.  Arra pedig kevés városi otthon alkalmas, hogy legalább egy tucatnyit fogadjon be belőlük. A Budapesti Állatkertben 2009-ben egy egész tengeri malac várost építtettünk nekik, a Kós Károly-féle régi Szarvasház mögött az Állatkertben, ahol a tengeri malacok százai élhetnek apróka, Kós tervei alapján készült házikók között.  Van itt épület „Általános iskola”, „Óvoda”, „Városháza” felirattal, meg egy aranyozott tengeri malac szobor „A Hős” felirattal.

Amúgy őshazájukban, Peruban és a környező országokban a tengeri malacot házi állatként tartják, nagyjából olyan szerepet töltenek be, mint egy magyar parasztportán hajdan a baromfiak: ők a fő fehérjeforrás.  Nálunk elsősorban laboratóriumi kísérleti állat, és mint ilyen, a neve is önálló fogalommá vált – ha valaki nem szeretné, hogy rajta próbáljanak ki valamit, tiltakozik az ellen, hogy tengeri malacnak véljék, netán pudingnak, de ez inkább szakácskönyvbe illő gondolat, mert az evéshez kötődik.

Bővebben: Egymásra nézve